Milyen CO hegesztőt vegyek?

A pongyola címből is kitalálhatták, de ha mégsem akkor jelzem, akik akadémiai értekezést várnak a MIG-MAG hegesztés világújdonságairól itt most be is fejezhetik az olvasást, nem lesz erről szó. Akik itt maradtak, azokat viszont szívből üdvözlöm újabb, műkedvelőknek szóló írásommal!

Páran fogják a fejüket. Tudom, hogy a cím nem szabatos, de akkor van munkámnak értelme, ha eljut azokhoz, akiknek szántam. Márpedig a keresőszavak ebben a témában azt mutatják, így keresnek rá legtöbben erre a kérdéskörre.

Igen, CO hegesztőnek nevez a népnyelv minden ívhegesztést, amit vékony, feltekert huzallal végeznek, függetlenül attól hogy milyen gázt használnak vagy használnak-e gázt egyáltalán. Igen, nem tévedés! Bár nem mai technika, de léteznek huzalok, amikhez nem kell védőgáz, de erről máskor.

Elsőnek, mi a helyzet hegesztőgép fronton? Mondhatnám nem sok! A gépeladások közt még mindig vezet a hagyományos transzformátoros technika. Pedig a réz piaci ára, gyártási költségek és a szállítás drágulása arra mutat, hogy már változásoknak kell jönniük. De miről is beszélek:

Transzformátoros gépek. Ezek a gépek nem bonyolult masinák. Lényegük; egy teljesítményhez képest nehéz és súlyos transzformátor, és egy nem sokkal kisebb fojtó tekercs, nem csekély rézhuzal tartalommal. Van bennük némi elektronika, ami megoldja, hogy + és – pólusok legyenek és hogy a pisztolyból előbújó huzal az előtoló szerkezet segítségével megfelelő sebességgel érkezzen. Ennyi elég a hegesztéshez, sőt a kiváló minőségű hegesztéshez is! Talán ennek is köszönhető hogy ez a technika még mindig őrzi népszerűségét. Mert minél kevesebb az alkatrész, annál kevesebb ok a hibára. Itt a teljesítmény fokozat kapcsolóval állítható, az előtolás meg forgató gombbal.

Ennél egy fokkal több, korábban ipari felhasználóknál népszerű, tirisztoros meg egyéb vezérelt áramforrások. Technika lényege hogy egyszerűbb alkatrészekkel fokozat mentesen állíthatóvá tették az ívfeszültséget és ezen keresztül a teljesítményt. Ehhez már távirányítót is lehet használni és igen pontosan be lehetett hangolni a gépeket éppen megfelelő feladatokhoz.

És ha már be lehet állítani, akkor mindjárt megjött a probléma, hogy mire-hogyan. Anyagonként, gázonként, helyzetenként más más beállítás. Ezt egy átlag szakmunkás már nehezen ugorja meg, így kitalálták, hogy ezeket a beállításokat lehetne rögzíteni gyárilag és egy feliratos gombbal vagy kapcsolóval egy mozdulattal előhozni. Ezt hívják szinergiának, synergikus hegesztőgépeknek.

Hosszú ideig eddig terjedt ez a tudomány. Aztán mivel népszerűek lettek az inverterek, lassan elkezdtek a gyártók gondolkodni hogy, ezt hogyan lehetne ennél a hegesztési módnál is használni. Az inverterek nem tartalmaznak nagy trafókat, sokszor nem is látni elsőre melyik is ez a fontos alkatrész. A technika lényege hogy ha a hálózati áram 50 Hz-ét átalakítjuk 15 000 vagy 80 000 Hz-re, akkor a évszázados képletek szerint egy ökölnyi transzformátor is elég a korábbi feladathoz. Pofon egyszerű, mondhatnánk miért kellett erre eddig várni?! Képzeljük el, hogy egy kismotor vagy robogó teljesítményét ki-be kapcsolgatni 80 ezerszer annyi idő alatt, míg kimondom huszonegy, nem kis feladat.

Ezek a bonyolult elektronikák minden egyes rezgés alatt felülvizsgálják magukat, hogy a feladatnak megfelelő rezgést produkálják, és ha már úgy is ezt teszik, tegyék azt kifinomultan. Alkalmazkodjanak synergikusan az alapanyaghoz, gázhoz, huzalvastagsághoz, fröcsköléshez. Sőt nagyobbat mondok: mint például az ESAB QSet vezérlése, határozza meg az ideális értékeket az adott helyzetben, sőt korrigáljon folyamatosan ha megremeg a hegesztő keze. Jelen pillanatban ez az utóbbi még inkább csak a jövő a legtöbb gyártónál.

De mi ez előnye és hátránya ezeknek a technikáknak, szólhat a jogos kérdés! Vegyük sorra:

Trafós gépek: Nehezek, nagyon nehezek, áruk nem fog csökkenni a bennük lévő szinesfémek miatt. Viszont egy jól kidolgozott technika, ami szinte minden körülmények között működik megbízhatóan. Ha valami elromlik rajta nem kell a NASA forródrótját hívni, nem kell a néha költséges gyári támogatás. Első osztályú hegesztést lehet vele művelni acélon, de legtöbbje alu-val és rozsdamentessel is tűrhetően boldogul. Ha van bennük mód a polaritás megfordítására akkor porbeles huzalokkal is jól használhatóak.

Trafós szabályzott áramforrások: Ipari gépek, szintén nagy súllyal, mivel főleg ipari gépeket csináltak csak ezzel a technikával. Tökéletes minőséget produkálnak az legtöbb anyaggal, finoman beállíthatóak, de ezt csak egészen profik tudják értékelni. Igazából ezeket a gépeket nem gyártják már, nem is nagyon érdemes rajtok gondolkodni ha csak nem használtat szerez be valaki. Ezért említem meg vannak korai gépek amiknek az szabályzása nem olyan jól eltalált így kis árammal nem lehet velük jó -vagy egyáltalán nem-, hegeszteni. Javítás nem különösen bonyolult.

Még mindig trafós de már synergikus gépek: Ezek szorították ki az előbbi típusokat. Közös jellemzőjük hogy gyakran még fokozatkapcsolósak, viszont sokkal könnyebb őket használni az előre beállított paraméterek miatt. Súlyuk nagy, kezelésük viszonylag egyszerű, bár a jó munkához kell némi hozzáértés, áruk mérsékelt. A javíthatóság már jobbfajta szerelőt igényel általában, de nem hajlamosak meghibásodásra.

Inverterek: Beállíthatóság jeles szinte gyerekjáték, áramfogyasztás és hálózat terhelés minimális. Némelyikük jól védett az hálózati problémáktól, de ez sokszor abban merül ki hogy nem hajlandó dolgozni. Ezt sokszor a gépek rovására írják, pedig gyakran az ócska és szabálytalan hálózatot kellene okolni érte. De ez utóbbi a helyzeten nem változtat, gond előfordul. Súlyuk minimális, 200A-es változatban is léteznek már vállra akasztható változatok. A javítás! Ennél a fajtánál igen is hasznos ha van márkaszerviz, gyári támogatás, de ha már nincs garancia ez költséges is lehet. Kevés a hozzá értő szakember, gyári támogatás híján van ami nem javítható hiba.

Tömény lett, tudom! De levonom a következtetést:

Lakatos műhelynek vagy ott ahol főleg csak acélt hegesztenek, legalkalmasabb egy trafós berendezés.

Karbantartó műhelyeknél, amikor gyakran változik az anyag és fontos a mozgékonyság ott egy könnyű inverter célszerű.

Ahol változó anyaggal dolgoznak de nagyobb méretekben ott jó szolgálatot tehet egy trafós szabályzott vagy synergikus gép.

Viszont ahol magas követelményeket támaszt a minőség biztosítás, fontos a precízen elvégzett munka, ráadásul a költségek utolsó fillérje is számít ott nem is érdemes másban gondolkodni mint egy inverteres synergikus teljesen paraméterezhető berendezés.

És végül meg kell hogy említsem vannak az inverteres technikáknál olyan gépek is amelyek képesek bevonatos pálcával, AVI technikával dolgozni. Ezek a gépek igen jó alapgépei lehetnek egy kis műhelynek!

Szikra Mester